Több mint négyezer éves nőt találtak aranyékszerekkel

Aranyékszereket "viselő", 4 400 éves női csontvázra bukkantak régészek a délkelet-angliai Windsor melletti kőfejtő területén: a szakemberek szerint a korabeli elit egy tagját találhatták meg.

A régészek szerint Windsor az általánosan véltnél már jóval korábban népszerű volt az előkelőségek körében. A szakemberek szerint a több mint négyezer éve meghalt nő majdnem biztosan a helyi uralkodó elit tagja volt. A mostani a legkorábbról származó, aranyékszerekkel díszített női csontváz, amelyet valaha találtak Nagy-Britanniában – adta hírül a The Independent című brit lap internetes oldala. 

A nagyjából negyvenéves nőt csőalakban összetekert aranylapocskákból, borostyánkő- és lignitgyöngyökből álló nyaklánccal temették el, mindössze egy vagy két évszázaddal a mintegy hatvan mérföldre délnyugatra fekvő Stonehenge megépítését követően. A szakemberek szerint a gombok, amelyek valószínűleg a mára semmivé foszlott halotti ruhát tartották össze, ugyancsak borostyánkőből készültek, és a jelek szerint a nőt lignitgyöngyökből készült karkötővel is feldíszítették. 

 Az ásatási munkálatokat vezető Gareth Chaffey – a Wessex Archaeology nevű vállalat munkatársa – úgy véli, hogy a nő hatalommal bíró ember lehetett: talán a mai hercegnők vagy királynők prehisztorikus megfelelője volt. A szakemberek szerint a kőrézkor idején Nagy-Britannia ezen részén élő magas státusú férfiak közül sokan jelentős aranyvagyonnal rendelkeztek, ám ez az első alkalom, hogy a régészek olyan, a korszakból származó nő maradványaira bukkantak, aki hasonló vagyonnal bírhatott.

A szakemberek úgy vélik, hogy az ékszerekhez használt arany a több száz mérfölddel nyugatra fekvő területekről, a borostyánkő majdnem biztosan a szigetország északi-tengeri partvidékéről, míg a lignit szintén Nagy-Britannia területéről származott eredetileg. A prehisztorikus előkelőség temetési szertartása során testét úgy helyezték el, hogy karjai egy geometriai formákkal díszített, 25 centiméter magas ivóedény köré fonódjanak.

A régészek nagy jelentőséget tulajdonítnak annak a ténynek, hogy a nőt fejével dél felé temették el. A Stonehenge korszakában a férfiakat és nőket gyakran ellentétes irányban földelték el: míg az előbbiek feje észak, addig az utóbbiaké dél felé nézett. Az utóbbi években Európa-szerte végzett régészeti és antropológiai vizsgálatok eredményei azt sugallják, hogy míg a nőket a meleg és napos déllel hozták összefüggésbe, addig a férfiak a hidegebb és keményebb északkal azonosították magukat.

A nő csontvázára és ékszereire 18 hónappal ezelőtt bukkantak rá a régészek, ám az első vizsgálatok befejezéséig nem akarták nyilvánosságra hozni felfedezésüket. A lelet a délkelet-angliai Windsor melletti kőfejtő területén immár tíz éve tartó ásatás során került felszínre. A lelőhely ez idáig – többek között – négy darab hatezer éves ház maradványaival, negyven bronzkori sírral, három tanyakomplexum és számos vaskori település maradványaival örvendeztette meg a régészeket.